Őrhelyemre állok – Molnár Róbert

Talán nem volt véletlen hogy Molnár Róbert 20 évesen szülőfalufából a nagypolitika mezejére került. Világi emberként figyelte, tanulta, szippantotta megába a jót és a rosszat. Amikor 27 évesen országgyűlési képviselő és a Parlament jegyzője lett, azt gondolta, már senki sem állíthatja meg gyermekkori tervei valóra váltásában. Nem így történt! 2002ben nem lett újra képviselő. Álmai összetörtek, a kilátástalanság, a lelki, szellemi és anyagi nyormor pedig megkeményítette szívét. Ott ült a templom utolsó padsorában, és vádlón kérdezte Istent: hogy tehettél ilyet? De Ő nem válaszolt. A mélységek után jöttek a nagyobban, amelyek térdre rogyasztották. Úgy érezte magát, mint Saul – a későbbi Pál apostol -, aki magabiztos vágtája közben egyszer csak a porba hullva találja magát. Megtérése délelőttjén még ő sem tudta, hogy hamarosan ott áll majd Megváltója előtt, aki egy hideg márciusi napon megkönyörült fiatal politikusán. Kiemelte a Parlamentből, de nem vette el az ott megszerzett tapapsztalatait, hanem ma is formálja és eszközeként használja, hogy polgármesteri megbízása, könyvei és szolgálata során felhívja a figyelmet arra: hazugságra nem leht jövőt építeni, és hogy a nemzet megújulása csak leki megújulás eredménye lehet! E kötet metsző igazságokat tartalmaz a társadalomról, a politikai életről és az egyház mai helyzetéről, emelyekkel lesztnek akik nem értenek egyet, ám a szerzőt őrállói felelőssége nindezek leírására kötelezte!