Barsi Balázs atya bevezető soraiból idézünk:
…Bármit olvasok Newmantől, mind személyes találkozást jelent vele. Olyan, mint amikor valakit nagyon szeretek, és tulajdonképpen bármit mond, minden nekem szól, minden megerősít. Más lehet akármilyen zseniális, nem tudom így fogadni. Ez is mutatja, hogy a nagy igazságokat, a nagy valóságokat interperszonális kapcsolatban kapjuk és fogjuk fel. Az örökkévalóságban majd kiderül, hogy mi is az, ami ennyire összeköt vele, holott én színkatolikus családban születtem, azt sem tudtam, hogy van más vallás a világon, ő pedig anglikánként nőtt fel, és súlyos belső vívódások és külső támadások árán talált haza a katolikus Egyházba.
Igehirdetéséből állandóan tanulok, ezért is kezdeményeztem vasárnapi beszédeinek magyarra fordítását és kiadását. Írásaival és életpéldájával olyan tanító ő számomra, akit egy életen át sem tudok túlhaladni. Beszédeit olvasva bennem is feltámad a vágyakozás, hogy ha megérem, aranymisés koromra én is olyan higgadt, türelmes és irgalommal teli igehirdető lehessek, mint amilyen ő volt. Ezért is kérem az ő közbenjárását.
Newman olyan fenyegető téveszmékkel szállt szembe ugyanis az Evangélium erejével, melyek az ő korában kezdték felütni a fejüket, de napjainkban talán még súlyosabb veszélyt jelentenek az Egyházra. Ezért is olyan nagy a jelentősége, hogy ez a 19. századot szinte teljes egészében végig élő, korának problémáira oly érzékenyen reagáló, ám korunkban sem kevésbé aktuális, bámulatos intellektusú s ugyanakkor szíve mélyéből hívő (aaa)modern egyházatyát(fff) immár az Anyaszentegyház szentjei közt tisztelhetjük.
Szívből kívánom a kedves Olvasónak, hogy legyen része olyan élő és éltető találkozásokban Szent John Henry Newman bíborossal és általa a mindenható Istennel, mint amilyenekben nekem volt és van részem, amióta csak ismerem. Örömömre szolgálna, ha itt közreadott írásaimmal némileg hozzá tudnék járulni ehhez.
No de mit jelent ez a kicsit furcsa cím: »Nem vétkeztem az igazság ellen«?
Newman ezt akkor mondja, amikor Olaszországban megbetegszik, és már-már úgy érzi, meg fog halni. Amikor később felidézi ezt az emlékét, hozzáteszi:
„Soha nem voltam képes rá, hogy pontosan megértsem, mit is akartam mondani akkor.”
Barsi Balázs atya így ír erről:
Műveit tanulmányozva rádöbbentem, hogy ez a világosság Newman lelkiismeretét jelenti. A keleti ember a lelkiismetet világosságnak látja, a nyugati ember inkább hangként hallja. Maga az Úr Jézus is a szem világosságáról szólva a lelkiismeretre utal.
Szent John Henry Newman nem azt mondta, hogy ő bűntelen, mert nem vétkezett, hanem önkéntelenül is elárulta, hogy mindig követte a lelkiismeretét. Az egész Apologia pro vita pontosan erről szól. És talán éppen ez a legaktuálisabb üzenete a mai ember számára, aki odáig jutott, hogy már tagadja a lelkiismeret igazi valóságát, azt, hogy az nem az én hangom, hanem Valaki hangja bennem. Sajnos, addig nem lehet igazi párbeszéd az Egyház és a világ között, amíg a világ újra el nem ismeri, hogy a lelkiismeret Isten hangja bennünk.
Ha ezt nem ismeri el, akkor ebben a leglényegesebb pontban az első embertől kezdve minden emberrel.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.