Misztrál: Babits

1. Verses napló (Fél három)
2. Álmok kusza kertjeiből
3. Mint forró csontok a máglyán
4. A kedves arcképe
5. Húnyt szemmel…
6. Vérivó leányok
7. Isten gyertyája
8. Az örök folyosó
9. Kép egy falusi csárdában
10. Vasárnapi csendes eső
11. Sunt lacrimae rerum
12. Psychoanalysis Christiana
13. Galáns ünnepség
14. Olvasás közben
15. Csak egy kis méhe
16. Turáni induló
17. Fekete ország
18. Zsoltár gyermekhangra

„[…] A vers nem marad ugyanaz előadva, ami olvasva volt: és nem szabad ugyanazon szempontok szerint tekinteni többé. […] A napfényben egyszerre átváltozik a táj. Néha egészen igénytelen pusztaság váratlan fölragyog, máskor nem bírja a vidék a napfényt, banálissá válik, ami előbb, az árnyék csendjében még szívünkre hatott. Napfényben nem ugyanaz a szép vidék, ami árnyékban. […] e világon mindenütt azt látjuk, hogy kész és tökéletes egységek is továbbépülhetnek és kiegészülhetnek, még nagyobb egységekké. Az Isten művészete is ezen az elven alapul: mért ne alapulhatna ezen néha az embereké is? Minden sejt magában egy kész és egész szervezet: mégis kiegészülhet tovább, nagyobb szervezetté. […] Tény az, hogy az előadó is kényszerül egészen újat adni a költő művéhez, mint az illusztrátor: olyan valamit, amit a költő nem mondott és nem is képzelt el és nem is gondolt rá, hogy elképzeljük. Kényszerül kiegészíteni a költő művét, bármily teljes és kész az már magában, és a jó előadó ösztönösen úgy fogja ezt a kiegészítést megcsinálni, hogy új művészi eredmény áll elő, nem azonos a költő művével, de nem is egészen idegen attól.“

Babits Mihály: Költészet és előadóművészet (részlet)
Nyugat, 1919., 2. szám

A magunk színeivel illusztráltuk ezeket a költeményeket, s tán eljön majd az idő, mikor megkérdezhetjük költőnket, mit gondol ezekről a kiegészítésekről.

Misztrál együttes